Zana az utolsó majomember.

Rejtélyes események tárháza

Csatlakozz feliratkozóink közé!

Zana az utolsó majomember.

Valamikor az 1850-es években a Grúzia nyugati részén lévő Ochamchir régióban egy különös teremtmény sétált bele egy helyi kereskedő által épített veremcsapdába. A férfi, akinek neve nem maradt az utókorra, döbbenten látta, hogy a kihegyezett farudakkal teli gödörben egy nő hever. De feltűnt neki pár furcsaság.
Először is a két méteres magassága, valamint hogy egyáltalán nincs rajta ruha. A bőre sötétszürke, és, hogy testét vöröses szőrzet borítja.
Haja sötétvörös volt, és teljesen leszaladt a háta közepéig. Nagy fenékkel és megereszkedett mellekkel rendelkezett. Ennek ellenére viszont a teste meglepően izmos volt. A legkülönösebb széles arca volt, magas arccsontja és “majoméra emlékeztető orra”.
A grúz vadászok ismerhettek történeteket a Kaukázus bércei között élő óriási termetű, szőrös emberekről, akik a Kaukázus bércei között élnek. Egyes falvakban az emberek a XXI. században, a mobiltelefon és az internet korában sem mernek bemenni a vadonba, tartva ezektől a lényektől.
A különös teremtmény elkeseredetten harcolt a foglyul ejtői ellen, de azok végül megbilincselték, a száját egy nemezdarabbal tömték be. A különös nőt Zanának, vagyis grúz nyelven feketének nevezték el.

A nő számára innentől pokoli évek következtek. Nem sokkal a befogása után egy Edgi Genaba nevű nemeshez került, aki szuvenírként elvitte az egyik birtokába tartozó Tkhina faluba. Zanát itt egy gödörbe rakták, amit kihegyezett fakarókkal raktak körbe. A nő még mindig vad volt, a falusiak nem mertek ételt bevinni hozzá, inkább bedobták a gödörbe. Három év múltán Zana megszelídült, vagy inkább beletörődött sorsába. Egy akácfából készített karámba terelték majd kikötötték. Kis idővel később már engedték, hogy szabadon járkáljon. Nem szökött el, nem távolodott el attól a helytől, ahol kevés táplálékát kapta, ezért csak annyival kellett “fizetnie”, hogy elviseli a falusiak kínzását. A történetek szerint foggal-körömmel próbált védekezni a kínzói ellen. Nem szeretett a fűtött szobában aludni, télen is a maga által ásott lyukban heveredett le. Soha nem tanulta meg a fogva tartói nyelvét, csak morgott és érthetetlenül motyogott, néha hangosan nevetni kezdett. Valószínű ezek inkább talán a lány nyelvének szavai voltak. A San nép (angolul bushmanok) kattogásokból álló beszédét. Ha nem tudnánk, hogy egy nyelvtani szabályokkal rendelkező beszélt nyelvről van szó, könnyedén gondolhatná az ember kaotikus halandzsának. Amikor megszelídült a falubeliek munkára fogták. Tűzifát gyűjtött, zsákokat vitt fel a malomba vagy a folyóról friss vizet hozott. Ezekben a munkákban segítette elképesztő fizikai ereje. Képes volt fél kézzel felemelni egy liszteszsákot és többször is képes volt átúszni a télen hideg folyót. Később szabadon barangolhatott a környéken. Éjszakánként a hegyeket járta, felmászott a fákra gyümölcsért vagy lefeszegette a sziklafalakra felfutó szőlőtőkéket. Ezekre az utakra gyakran vitt magával méteres fadorongokat, hogy megvédje magát az rátámadó elvadult kutyáktól. A falubeliek többször is megpróbáltak ruhát adni rá, hogy takarják meztelenségét, de Zana pillanatok alatt letépte magáról. Csak egy ágyékkötőt tudott magán elviselni.
Előszeretettel csapkodott egymáshoz kavicsokat, míg azok apró darabokra nem törtek. Talán primitív kőeszközöket próbált készíteni. A gyerekek féltek tőle, attól függetlenül, hogy ő nem ártott nekik. Az idősebb falubeliek vele ijesztgették őket. Bár ez egyeseket nem hátráltatott abban, hogy utódhoz segítsék Zanát.

A vadonban befogott különös nő gyereket szült több falubeli férfinak. Zana többször is életképes utódot hozott a világra. Nem tudni, hogy hány újszülött jött a világra, négyről tudni, hogy megérte a felnőttkort. A többi csecsemő meghalt, mivel állítólag Zana, miután önerőből világra hozta őket, megpróbálta  a közeli folyó jéghideg vízében lemosni a csecsemőket. Az utódai többsége azonban nem örökölte anyjuk hideggel szembeni toleranciáját, és nem sokkal a szülés után meghaltak.
Ezek után a falubeliek árgus szemmel figyelték a szülések idején, és elvették tőle a csecsemőket. a gyerekeket helybeli családok nevelték fel. Először  egy Dzhanda nevű fiú ( született 1878) majd Kodzhanar ( született 1880)  nevű lányt  sikerült elragadniuk Zanától, utána született még Gamasa (1882) nevű lánygyermek , és Zana legfiatalabb fia Khwit (1884). Az utóbbi kettő állítólag Edgi Genaba, a falu vezetőjének a gyermekei voltak. Ezt meg is erősíti az, mind Zanát, mind a két testvért a Genaba családi temetőbe temették el. Zana 1890-ben halt meg, ismeretlen okból. A feljegyzések szerint viszont nem mutatta öregedés jeleit. Nem őszült a haja és, nem vesztett az erejéből. A gyermekei normális emberként cseperedtek fel, azonban náluk is kiütköztek nem mindennapi származásuknak jelei. A legtöbb információt Khwitről és Gamasáról tudjuk. Az anyjuktól sötét bőrüket és erős testalkatukat és annak jellegzetes arcvonásait örökölték,.

A történetek szerint Khwit az emberi normáknak megfelelően viselkedett. A legszembetűnőbb tulajdonsága kiemelkedő fizikai ereje volt, amit nehezen tudott kezelni. Elég ingerlékeny férfiként ismerhették a falusiak, aki valószínűleg könnyen harcba bocsátkozhatott a többi emberrel. Feltételezhető, hogy az a család, akihez került, nem a saját gyermekeként bánt vele és származása miatt talán nem is emberként tekintettek rá. Nem a család új tagját, hanem egy szolgát láttak benne . Nem tudni, hogy ismerhette-e anyjának valódi kilétét. De gyerekkorában sokszor láthatta azt a különös szerzetet a falu környékén.
Egyszer összeverekedett az egyik rokonával, aki súlyosan megsebezte a férfit egy kapával az alkarján, emiatt Khwit jobb karját amputálni kellett.


Azonban az egyetlen megmaradt kezével is eredményesen meg tudta magát védeni, el tudta végezni a mezőgazdasági munkákat a földeken és fára is tudott így mászni. Kétszer házasodott, két lánya és egy fia is született. Öregkorában elköltözött a közeli  Tkvarcheli városába. Itt halt meg 1954-ben, és a szülőfalujában temették el, azon a helyen, ahol az édesanyját is.
A történet az ő halálával nem szakadt meg. Zana és gyermekei története hamar eljutott Moszkvába is, és felkeltette egy tudós figyelmét aki a rejtély végére akart járni. 1964 szeptemberében két látogató érkezett Tkhina faluba: V.S. Orelkin és Boris Porshnev archeológusok, azzal a céllal, hogy megtalálják Zana és utódainak sírhelyét. A Genaba család temetőjét ekkora sűrű bozótos borította . A két régész megtalálta Khwit harasztok borította sírdombját, azonban Zana csontvázát nem találták.
Több expediciót is indítottak a területre, hogy megtalálják a titokzatos nő csontvázát, de helyette csak a leszármazottainak csontjaira bukkantak. Az ásatást nehezítette az agyagos talaj és a környék mostoha időjárása, valamint az is, hogy 1978-ban meghalt Kenton Genaba, a Genaba család utolsó sarja. Így úgy döntöttek, hogy exhumálják Khwit koponyáját és Moszkvába viszik további vizsgálatra. Itt meglepő eredményeket értek el.

A koponya ugyanis tényleg mutatott archaikus jellemzőket. Ilyen volt a nagy arckoponya, a szemöldök sokkal kiállóbb volt és egyáltalán nem hasonlított az átlagos  europid rasszba tartozó emberek koponyájához. Jelenleg a koponyát a Moszkvai egyetem archívumában őrzik. Zana és gyermekei ügyében fordulat volt, amikor Bryan Skykes humángenetikus úgy döntött, hogy a modern genetika módszereivel ad választ Zana kilétének kérdésére. Ő dolgozta ki a DNS csontokból való kinyerésének a módszerét. Skykes volt aki azonosította a Romanov cári család és személyzetük maradványait is, megvizsgálta Ötzi, az alpesi jégember genomját és bebizonyította, hogy a mai ember nem különböző homo erectus populációkból fejlődött ki, hanem egy, a mai Kelet-Afrikában élt embercsoporttól.
Skykes számára Zana története egy újabb megoldandó embertani rejtély volt. Elutazott Tkhina faluba, és megkereste Zana leszármazottait, és nyálmintákat vett tőlük. A vizsgálatokhoz pedig a Khwit egyik fogából vett DNS mintát is felhasználta. Aztán Khwit és Zana többi utódjának DNS-ében csak az a 3-4 százalék utalt neandervölgyire, ami amúgy is megtalálható az eurázsiai emberekben, és az apjuktól örökölték.
Azonban Khwit archaikus jegyeket mutató koponyája Skykes fejébe is szöget vert, valamint a Zana hihetetlen fizikai képességeiről szóló történetek is. Skykes tovább vizsgálta a begyűjtött mintákat, és összehasonlította más népcsoportok genomjával, hogy kiderítse Zana melyikhez tartozhatott.
Megdöbbentő felfedezést tett. A Zana leszármazottaiban lévő DNS egy mai emberével sem áll rokonságban, sőt a genetikája alapján azokhoz az emberekhez áll a legközelebb, akik először hagyták el Afrikát 125 000 évvel ezelőtt. Ezek a vadászó és gyűjtögető törzsek a tengerpart mentén vándoroltak, és eljutottak a mai Dél-Kína területéig.

 Azonban ennek a népességnek nincs nyoma a mai emberi genomban, ami annak a jele lehet, hogy kihaltak. Skykes szerint Zana az ő leszármazottjuk lehetett. A legelterjedtebb teória az első telepesek kipusztulására, a kb. 74 000 évvel ezelőtt kitört Toba szupervulkán. Azokban az időkben ezek az archaikus homo sapiensek már elterjedtek lehettek egész Ázsiában. Talán fennmaradtak volna, és korábban kialakítottak volna egy fejlett kultúrát, ha Szumátra szigetén hirtelen nem történik egy hangos robbanás. A vulkánból 2500 köbméternyi magma ömlött a felszínre, a levegőbe kerülő por mennyisége pedig elég volt, hogy visszaverje a Nap sugarait, ezzel 3-3,5 Celsius fokkal csökkentve a globális hőmérsékletet. Ugyanakkor nagy mennyiségű kénsav is juthatott a légkörbe, ami savas esőket okozhatott, valamint a vastagon lerakodó vulkáni hamu is megnehezítette az életet. Állat és növényfajok pusztultak ki örökre, és az emberiség létszáma is ezer főre csökkent.

Mi van, ha Zana tényleg egy 100 000 éve Eurázsiába érkezett populáció leszármazottja, ami egészen korunkig elszigetelten élt? Ezek a korai vándorok valószínűleg a homo sapiens korai változatához, az úgy nevezett “idaltu”-hoz tartozhattak. Ez csak feltételezés, mivel csupán kőeszközök maradtak utánuk, csontváz semmi. Ezeknek az embereknek a koponyája több archaikus jellemzővel is rendelkezhetett.
Hasonlóan Zanához és a gyermekeihez.

Sok vizsgálatot kell elvégezni, míg Zana történetét megnyugtatóan le tudják zárni.
Annyi biztos, hogy Zana egyik legnagyobb megválaszolatlan embertani rejtély a világon.

Kellemes Hétvégét! 🙂

(O.István Kriptozoologia, Internet)

Kapcsolódó cikkek

Érdekességek
H.

Tatzelwurm

Tatzelwurm – Az Alpok titokzatos állata Az Alpok Európa egyik legnagyobb hegylánca. A magasra nyúló, hólepte  csúcsai és a köztük húzódó mély völgyek impozáns látványt

Nem bizonyított
H.

14 rémisztő történet azoktól akik átélték.

Tizennégy rémisztő sztori, amiről az interneten meséltek. A paranormális jelenségekről nem szívesen beszélünk, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy mit láttunk, vagy attól tartunk, hogy