Nyakunkon a Karácsony, van akinek ez öröm, míg másoknak inkább… kísérteties. Ugyanis a holtak ilyenkor visszajárnak kísérteni vagy éppenséggel tiszteletüket tenni. Kifejezni szeretetüket, és megnyugtatni az élő szeretteiket arról, hogy nem felejtették el őket és vigyáznak rájuk. Ma ilyen megható, de mégis varázslatos történetet osztunk meg az olvasókkal.
Anyám, akihez nagyon közel álltam, 1964-ben hunyt el, amikor 17 éves voltam. Aztán idővel Ontario-ba költöztem Nova Scotia-ba. 1969-ben találkoztam egy lánnyal, akit Karennek hívtak és feleségül vettem 1970 decemberében. 1971-re már az első gyermekünket vártuk. Egy kis 2 és fél szobás nyaralóban laktunk. Volt egy kandalló a nappaliban. A feleségem és én szerettünk a kandalló előtt ülni, ahova minden este begyújtottunk.
Aztán Szenteste 1971-ben, épp befejeztük az ajándék kibontását a fa alatt, a tűz gyönyörűen ragyogott és megvilágította a fán a díszeket. Aztán hirtelen kialudt a kandalló tüze és a fán lévő fénysor villogni kezdett magától. Én és a feleségem a földön ültünk és egyszeriben nagyon hideg lett.
Egyszer csak azt láttam, hogy ott ül a hintaszékben az anyám és mosolygott rám! A feleségem, aki még sohasem találkozott az anyámmal azt mondta, ugyanazt látta, amit én. Anyám szellemét.
Éjfél után pár perccel a tűz a kandallóban ismét lángra kapott és már nem villogtak a fények a fán. Már nem ült ott a széken az anyám. Ezután akárhogy próbálkoztam, nem tudtam újra előidézni ezt a jelenséget és nem láttam többet anyámat.
(noiportal)
