A Franciaországban élő Katrin egy gyermeknek adott életet.
Nem gondoltuk volna, hogy van olvasónk, nemcsak, hogy hazánkon kívül de egészen Franciaországból is. Levelet kaptunk egy édesanyától, aki úgy gondolta megosztja velünk történetét.
Kérlek nézzétek el ha a cikk néhol nem teljesen érthető , megpróbáljuk úgy leírni, mintha nem ő írta volna.
Sajnos a kisfiú apja nem vállalta, így maga nevelgette. Johhnes 4 éves volt, mikor már szépen tudott beszélni. Továbbá 4 éves volt, mikor a furcsa és egyben hátborzongató élményt érte meg édesanyja.Egy napon a kisfiú elkezdett beszélgetni, egy úgynevezett kitalált baráttal. Ezzel semmi gond nem volt,, Katrin még örült is neki, hogy kisfia szépen kommunikál. Aztán nem sokkal jöttek a furcsaságok.
Johhnes a konyhába rohant édesanyjához és azt mondta neki, hogy a nagypapája kampós botjával szeretne játszani. A nő teljesen megrémült. Édesapjának volt egy kampós botja, amit soha nem hagyott el. A kisfiú azonban ezt nem tudhatta és nem is látta sajnos soha nagypapáját.
Elmesélte fiának, hogy bár nem tudja honnan tudhat a kampósbotról, sajnos az már rég elveszett.
,,Nem veszett el”- Monda a kisfiú és a plafonra mutatott. Hangosan kiabált, hogy ott van , ott van és mutogatott felfele. Az eset többször is megismétlődött, mikor a nő úgy gondolta, segítségre van szükség. Több orvosnál is jártak, mikor rátaláltak egy pszichoterapeutára.
Onnantól, hogy Johhnes a kezeléseket kapta, soha többé nem beszélt kitalált barátjával.
Teltek múltak a hetek.
Egy nap megérkeztek Katrinékhez a szakemberek, akiket a nő hívott, hogy vizsgálták át az elektromos vezetékeket. Ekkor történt az eset , amire nincs magyarázat.
Az édesanya felment a szakemberekkel a padlásra, ahol nagyon nagy megdöbbenésére egy nyitott tetejű poros ládában édesapja kampós botja hevert. Azonban ez még nem minden. Kiemelve egy cédulát talált benne, amire egy szó volt írva. ,,Unokámnak”
K: ,,Soha nem hittem és bevallom most sem hiszek semmi féle földön túli dologban, szellemben , kísértetben semmiben, de ez a történés lehetetlen, hogy megtörtént. Itt már én is úgy gondolom, valami megmagyarázhatatlan dolog történt, melyet a tudomány és a fizika még nem ismer. Nem lehet, hogy felkerült a padlásra a kampósbot. A z édesapám nem tudhatta, hogy gyermeket várok. Johhnes honnan tudott a kampós botról és főként honnan tudta , hogy a padláson van.”
A levelet köszönjük szépen és szívesen elfogadunk bármi féle plussz információt, főleg képi formában. Érdekes eset és főként tényleg nagyon rejtélyes. Kicsit belegondolunk szinte hátborzongató is.
((Katrin, aki Franciaországban él!))
