Paranormal reality (A megmagyarázhatatlan valóság) 6. rész

Szerkesztette:Roland

A megmagyarázhatatlan valóság című regény hatodik része!
Ha még nem olvastad az előző részeket , előbb mindenképp azokkal kezd!

Ide kattintva olvashatod el!

 

Paranormal Reality (megmagyarázhatatlan valóság) :

Trevis mindent elmesélt, ami vele, Emmával És Bennel történt. Már körülbelül 1 órája a pincében lehettek. Ramon utasítására pontosan végig hallgatták a történteket. Az eszmecserélés közben Glen már a földön feküdt szájában egy fogpiszkálóval. Ő úgy hallgatta, kivel, mi történt mióta különváltak.

Ketrin egy régi autó gumiján üldögélt. Mellette közvetlenül Ramon, a pince régi és poros falának támaszkodva. Emma azonban még mindig nem tért magához.
-Öcsém, te elájulsz, téged fojtogatnak, mikor jön már amikor a szerszámodhoz nyúlnak és inkább kényeztetnek?! — Kérdezte Glen vigyorogva .

-Hidd el tesó, ezt a kérdést már én is feltettem. – Mondta Trevis.
Nagy sóhaj hallatszott. Ramon volt, majd így szólt.

– Azt gondolom, maradjunk itt egy kis időre. Én személy szerint nagyon fáradt vagyok. Pihenjük ki magunkat. Javaslom, hogy pár órát próbáljunk aludni. Emma még mindig nincs magánál, maradjunk mellette. Biztos vagyok benne, hogy Ben jól van, tud boldogulni egyedül is, míg mi szusszanunk egyet.

A csapatból mindenki a másikra szegezte tekintetét, majd egyöntetűen bólintottak.

-Tesó én átéltem  nemrég olyat, amire nem találok magyarázatot. Javaslom, hogy mindig legyen valaki, aki ébren van és őrködik. Már Csak Emma miatt is, hátha jobban lenne, vagy ne adj Isten rosszabbul.  – Javasolta Trevis.

-Igazad van! – Mondta Ramon.
-Én kezdem, ti pihenjetek egy kicsit.
Pár perc elteltével már csak a levegővételeket lehetett hallani a pincében. Mindenki aludt Ramonon kívül. Trevis még nagyon sokáig csak forgolódott, de végül ő is engedett az álmoknak.

Pár óra elteltével Ramon, Glenre nézett aki, úgy aludt, hogy a fogpiszkálója még a szájában volt.

-B*meg ez még álmában is vigyorog. – Mondta halkan, mosolyogva Ramon.

Ekkor Emmára nézet….A gondolatok csak úgy cikáztak fejében. Ha akart volna sem tudott volna aludni. Gyötörte a gondolat, hogy ő a felelős kis csapatájért és igazából ő juttatta ilyen helyzetbe őket. Végignézett mindenkin és belegondolt, hogy mindenki csak azért van itt, mert fiatal és bizonyítani akar.
A gondolatok tovább gyötörték. Mi van, ha Bennek valami baja esett…. Mi van, ha valahol most is szenved vagy épp eltévedt…. Trevistől megtudta, hogy az emeletről hallották utoljára a hangját és ott találták meg lámpáját. …. De miért hagyja el valaki a lámpáját? Tette fel magának a kérdéseket, miközben egy öngyújtót gyújtogatott jobb kezében.  Nem várhatok tovább…gondolta….

alak

-Hé, hé hé…. Rázta meg Glen vállát halkan Ramon.

-Mi? Mi? Mi? – Riadt fel csapattársa.
-Basszus, ….. épp egy  bögyös  raszta hajú csajszi simította meg az arcomat….. Mi van?  Ég a ház?

-Gyere velem halkan  – Csitította Ramon.
-De mi lesz a barátnőmmel? Kíváncsi lennék a végére… Azt hiszem  épp akart volna valamit tőlem…..hm… — Tápászkodott fel lassan Glen  mosolyogva.

-Fantáziálhatsz majd tovább, ha ennek az egésznek vége, de most gyere. – Utasította Ramon.
– Hé, héé. Hova akarsz menni? Hova akarsz menni velem? – Húzta vissza Ramont Glen a pólójánál fogva.
-Megkeressük Bent. Hozd a lámpádat és a pisztolyodat. Ja és vegyél fel egy nadrágot te beteg állat… – Fűzte hozzá Ramon.

-Igenis Uram  – Mosolyodott Glen.

Ketten az ajtóból visszanézve, látták, hogy mindenki alszik. Egymásra néztek, majd biccentettek. Mindkettejük fejében megfordult, hogy csapattársaikat most egyedül hagyják, de a cél az volt, hogy ismét teljes legyen a társaság, így Ben megtalálása volt a legelső és legfontosabb feladat. Ugyan hallották Trevis sztoriját, mégis úgy gondolták, kicsit eltúlozta a dolgokat, vagy épp hallucinálta a fehér ruhás ,,kísértet” lányt. Hisz ment már át néhány eseten mióta itt van.

Egyre jobban recsegtek, ropogtak a fa lépcsőfokok, minél jobban haladtak az emelet felé.

-Állj! – Mondta halkan Glen….
-Mi van? – Szegezte csapattársa arcára lámpája fényét Ramon.
-Hallottad ez a lépcsőfok, hogy nyikorgott?  – (Glen)
-Igen. Miért? –(Ramon)
-Ennek pont olyan hangja volt, mint mikor tele eszem magam babbal és………
-Kuss…. Csapott Ramon, Glen fejére egy kis ütést.

-Fejezd be és gyere utánam  –  Mondta Ramon.
-Igenis uram – követte vezetőjét, kuncogva Glen.

Elérték az emeletet. Lámpájukkal végig pásztázva, látták, hogy bizony van jó néhány helyiség.
-Nem fogok külön válni – Nézett mosolyogva Ramonra Glen.
Nem is kell. Együtt vizsgálunk meg minden kis zeg-zugot. Ha kell, centiméterről centiméterre vizsgálunk át mindent  termet.  – Mondta elszántan Ramon.

Teljesen elvesztették már eddigre időérzéküket. Tudták, mobiltelefonjukra nem számíthatnak és minden eszköz, ami az időt mutatta volna, valahogy fals eredményt produkált. Eddigre már nem tudták, mikor kellene estének, és mikor reggelnek lennie.

Ahogy a poros és ködös szobákat kutatták sorban Glen megszólalt.
-Te Ramon….Belegondoltál már, hogy elég lenne csak az út túloldalára átmenni és minden itt látott és érzékelt dolog megszűnne?! 1 út, aminek a másik fele egy teljesen más hatás és lét. Ez eleve lehetséges? Na és eleve hogy lehetséges, az, hogy mintha meg lenne húzva egy határvonal az út kellős közepén?! Ahol ,,Turbóval” leparkoltunk, csak át kellene menni a túloldalra és már a furgon sem kellene.

-Igen. Csakhogy ez már egy emberünk eltűnésével járt.  – Támadta le Ramon Glent és nekinyomta a falnak, lámpája fényét pedig az arcéba szegezve.
-Nyuuuggiii főnökúr! – csitította Glen, az agresszívan fellépő Ramont.

Ramon tudta, hogy rábízták az ügyet, és ez felellőség, ám a fő szempont szerelme volt.  Szerelme és szerelmének édesapja. Büszke volt rá, hogy saját csapata van, mert tudta, hogy ez majd elismerést jelent főleg az ő számára. A hős, aki kiderítette mi folyik a titokzatos utcában.

Csak ez hajtotta előre.
A pince

Önző, vagy nem önző, gondolat volt az, amit Ramon magában hordott, de úgy vélte, hogy a csapatból senkit nem engedhet át az út túl oldalára, mert akkor úgy gondolná mindenki, hogy kudarcot vallott.
A kutatás Ben után folytatódott. Teremről teremre, szobáról szobára jártak. A berendezések, a poros tárgyak, a köd nagyon nyomasztó és félelmetes volt. Még a csapat vezetője sem tudta leplezni enyhe félelmét.
Nem sokkal később egy kis szobába értek. Glen ment be elsőnek, majd lámpájával körbevilágította a romos és omladozó falakat.
-Látsz valamit? Vonta kérdőre Ramon.
-Semmit……… Vagy várj csak.. – Hajolt le a földre a humortól túlfűtött férfi….
Egy régi fényképet talált a földön és ezzel egyenesedett fel.

-Te Ramon… én pont így képzellek el részegen….Vitte oda a fekete fehér, kopott fényképet Glen vigyorogva.
-Barom…ütötte ki kezéből a képet a csapat vezetője.

A fénykép a földre hullt.  Mikor földet ért, Ramon Glenre szegezte a tekintetét és rezzenéstelen arccal nézett a férfire. Kis idő múlva megszólalt.

-Hé Glen….Te is azt láttad a képen, amit én?
-Ne világíts már a szemembe. Igen egy lány volt rajta, aki koszos arccal és ruhával megtépázva állt egy szobában… Pont ezért mondtam, hogy ez csak te lehetsz részegen….

-Gondolkozz már…Mit is mondott Trevis, kit látott idefent?  –  Mondta Ramon, majd nyelt egy nagyot.
-B*meg. – nyilvánult meg Glen tátott szájjal.
-Igen! A képen szereplő lány teljesen hasonlít arra, akit Trevis mesélt. – Hajolt le a képért Ramon.

Percekig nézték a kopott fényképet. A két zseblámpa fénye teljesen megvilágította, aminek minden részlete látszódott….

Zseblámpa fény

-Folytassuk a keresést   –  Mondta Ramon, majd a farzsebébe csúsztatta a képet.
Halkan haladtak tovább….Az eddig jó kedélyű és humoros Glen is csak csendben vizsgálódott…. Jól látszódott, hogy mindketten meg vannak rémülve és nem értettek semmit. Csak arra tudtak gondolni, hogy ráleljenek csapattársukra és gyorsan eltűnjenek a sötét utcából. Az utolsó helyiséget is átvizsgálták, de Bennek nyomát sem találták. Tanácstalanul álltak a szoba közepén és nagy sóhajok közepette, azon tanakodtak, hogy mi tévők legyenek. Hogyan tovább és hogy folytassák a keresést.

Eközben a pincében Trevis ébredezni kezdett.

Pár perc múlva felnézett és látta, hogy mindenki alszik. Bár Glent és Ramont nem látja, de bizonyára őrködnek valahol. A férfi egyszerűen nem tudott tovább aludni. Szomjazott és hasa korgásából ítélve az éhség is gyötörte. Ekkor jutott eszébe, hogy ,,Turbóban” a fekete kisbuszba  van a megoldás kulcsa.  Mikor idejöttek út közben Ben, csapattársuk egy hátizsákot hozott magával, amit a kis furgon hátuljába hagyott….Emlékezett egy halvány kérdésre. Ketrin kérdezte útközben, hogy mi van a táskában, amire Ben azt felelte, egy kis hideg élelem és víz.

Trevis úgy döntött gyorsan visszamegy és ide hozza. Biztos nem bánja, hisz ezért hozta. – Gondolta.
Körbenézett, ám mindenki aludta a pincében.
-Mire felkelnének vissza is érek a táskával – Mondta halkan Trevis.
Halkan el is indult….Még a levegőt is visszatartotta, hátha akkor nem nyikorognak annyira a lépcsőfokok. Egy szempillantás alatt már az utcát világította zseblámpájával és „Turbó” felé igyekezet….

 

Ez volt a megmagyarázhatatlan valóság 6. része!

Csatlakozz a Paranormal Reality rajongói csoporthoz  —–>ITT<—–
(A megmagyarázhatatlan valóság című regény 7. része hamarosan…….)
(A megmagyarázhatatlan valóság című regény minden része a rejtely.com tulajdonát képezi. Ennek ellenére megosztása nem tiltott, a megfelelő forrás megjelölésével. Felhasználása saját célra tilos!)
A megmagyarázhatatlan valóság című regény, könyv formájában is megjelenik.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Bizonyított
Agent

Kilenc életből maradt nyolc: szellem kergette meg a macskát a pincében.

Ez a nő teljesen kiakadt, miután arra a következtetésre jutott, hogy sanszosan szellemjárta az otthona. Fotó: Kennedy News and Media/ Norhfoto Kathy Gallinger már a picéjébe se mer lemenni, amióta megnézte azt az éjszakai felvételt, ahol macskáját állítása szerint egy szellem kergette meg. A nő még 2018-ban költözött be a házba, de már korábban is

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent

Démonok börtöne

Szerte a világon megannyi lenyűgöző természeti képződmény található, melyeket élvezettel és érdeklődéssel vizsgálnak a kíváncsi geológusok. Az azonban egy egészen más, izgalmas feladatot jelent a számukra, ha egy olyannal találkoznak, amelyről még az sem egyértelmű, hogy voltaképpen mi lehet. A távoli Jemen sivatagjában, nem messze az ománi határtól van egy jó példa erre. Kietlen földje épp

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent

A valaha észlelt legnagyobb, 130 kilométer átmérőjű üstökös tart a Naprendszer belseje felé

A Hubble űrteleszkóppal végzett megfigyelések megerősítik, hogy a csillagászok által valaha észlelt legnagyobb, mintegy 130 kilométer átmérőjű üstökös közeledik a Naprendszer belseje felé – közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A január 8-án készült felvételek szerint a C/2014 UN271 jelű, de a felfedezői után Bernardinelli-Bernstein néven is ismert üstökös magja ötvenszer nagyobb, mint egy átlagos

Olvass Tovább »