Paranormal reality (A megmagyarázhatatlan valóság) 7. rész

Szerkesztette:Roland

A megmagyarázhatatlan valóság című regény hatodik része!
Ha még nem olvastad az előző részeket , előbb mindenképp azokkal kezd!

Ide kattintva olvashatod el!

 

Ramon és Glen a teljes emeletet, sőt még a földszintet is átvizsgálták, de Bennek nyomára sem bukkantak. Tanácstalanok voltak mindketten. Nem volt mit tenni, így Ramon úgy határozott visszatérnek a pincébe a többiekhez. A lejárathoz érkeztek, mikor egy nagy durranásra lettek figyelmesek. A házba vezető bejárati ajtó hangja volt. Hirtelen mindketten az ajtóra szegezték tekintetüket. Ekkor pillantották meg Trevist, aki az ajtót úgy törte át, mint kalapács a diót.

-Srácok, srácok…. kiáltott oda Ramonra és Glenre, közben a levegőt csak kapkodta.
-Te hol voltál? – Kérdezte Ramon megdöbbenve.
Öcsém, téged kergettek idáig a kannibálok? – Tette hozzá elmosolyodva Glen.

– Megtaláltam Bent. A furgonhoz mentem vissza, gondoltam elhozom a hátizsákot a többieknek és igazából én is nagyon éhes voltam. Mikor azonban kinyitottam az ajtót, úgy megijedtem, hogy majdnem összeestem. Ben ült a sofőrülésen. Egészen idáig rohantam. – Mondta Trevis.

Ramon szemein látszott, hogy megkönnyebbült. Lenézett a pincébe és halkan megszólalt.
-Oké, fogjuk a többieket és elhúzunk innen!

Úgy tűnt a helyzet rendeződött… Nem volt már hiányos a csapat.
Telt-múlt az idő és már mind az öten az utcán voltak. Tartottak „Turbó” irányába. Nem volt messze, mégis úgy tűnt mintha már egy jó ideje sétálnának. Senki nem mondott semmit.
Egyszer csak Emma törte meg a csendet, aki még kicsit kábult volt.
-Őőő tudom, hogy nekem most pár eseménysorozat kimaradt, de a lány, akit láttunk….hogy a francba tűnt el? Egyszer ott volt, egyszer meg már nem…. Mi volt az?

-Tudom Emma, ez mindannyiunk számára megmagyarázatlan esemény. Csak úgy, mint a másik házban a bútorok hirtelen összeomlása, a maguktól széttörő tárgyak, és a szekrény, ami majdnem megölte Ketrint.—Mondta Ramon.

-Na igen és az asztal amiről lerántottam a terítőt, majd valahogy visszamászott….Vágott Közbe Ketrin.

-Hé figyeljetek…….Állította meg a többieket hirtelen Glen.
-A lány…aki a pincében volt….. Keltette fel a többiek figyelmét…..

-Igen? – Kérdezte Ramon.

-Mi van vele? Várta mindenki a választ….
-Hát csak, hogy milyen jó lenne anyósnak…..Gondol egyet és huss eltűnik….. Mondta komoly arccal Glen, akinek az arcán látszott, hogy a mondata végén már alig tudja visszatartani a nevetést….

Mindenki sóhajtott egyett…..Ramon legyintett, Emma a fejéhez nyúlt, mintha csak azt sugallná, hogy „ezt az idiótát”,  Trevis a fejét rázta, Ketrin pedig odalépett és egy kis fejtetőre való ütést mért rá….

-Hogy lehet ilyen idióta? – Kérdezte Ketrin…..

De Glen csak kuncogott, majd a csapat folytatta a sétát.
-Hé Trevis, mit mondott Ben miért tűnt el olyan hirtelen? – Kérdezte a még mindig vigyorgó Glen.
-Nem mondott semmit. Csak bámult előre. Semmire nem reagált. Bizonyára ő is látott valamit. Bezártam és futottam ide.

futás

Ismét teltek múltak a percek. Kisvártatva meg is érkeztek „Turbóhoz” aki éppen úgy állt ott leparkolva, ahogy Trevis hagyta, mikor az utcába érkeztek.
Ramon érkezett oda elsőként. Kinyitotta az ajtót, Benre nézett, majd megszólalt.
-Hát itt vagy te csirkefogó…A frászt hoztad ránk…..

Ekkor észrevette, hogy barátja nincs jól. Arca hófehér volt és csak nézett előre a szélvédőn keresztül. Úgy gondolta, hogy valamilyen trauma érhette. Trevist segítségül hívva, a két férfi a furgon hátuljába vitte Bent. Trevis beült a sofőrülésbe, mellé pedig Ramon és Emma.

Glen, Ketrin és Ben pedig hátul utaztak, csakúgy, ahogy idejöttek. Most azonban minden más volt. Mindenkinek ott motoszkált a fejében, mit is látott, mit is élt át….Senki nem talált magyarázatot a történtekre. „Turbó” elindult a különös és rejtélyes utcából. Trevis folyamatosan az utat pásztázta maga előtt, hisz a ködben elég rosszak voltak a látásviszonyok. A köd valahol olyan sűrű volt, hogy szinte semmit sem látott, valahol pedig egészen minimális és csak a sötétséget lehetett látni. Az utastérben csak Trevis csámcsogását lehetett hallani, aki épp egy szendvicset majszolt, amit a hátizsákban talált. Jobb kezében a szendvics, bal kezében pedig a kormány. Percről percre közelebb és közelebb értek a helyhez, ahol beléptek ebbe az utcába.

Trevis már az evést is befejezte, mikor hirtelen a csendet egy nagy durranó hang törte meg. A kormány hirtelen jobbra húzott. A sofőr próbálta korrigálni, és balra rántotta. Így haladtak pár méteren keresztül, csak Ketrin kiabálása hallatszott hátulról.

-Mi a p*csát csináltok ott elöl?

Majd a kisfurgon nagy nehezem megállt.
-Ez defekt  – Mondta Ramon Trevisre nézve.
-A jó büdös életbe, kislány ne hagyj cserben – becézgette a furgont a sofőr.

Az egész csapat kiszállt, csak Ben maradt a kosiban egyedül. Pár perc leforgása alatt már neki is álltak kicserélni a kereket. Szerencsére volt egy pótkerék, az ilyen váratlan esetekre. Ramon végezte a munka oroszlán részét, Trevis pedig segédkezett. A 2 lány nézte őket csípőre tett kézzel. Bárhogy is akartak volna, nem tudtak segíteni.

Glen egy fűszállal a szájában nézett körbe és körbe. Szerencsére az eset olyan részen történt, ahol a furcsa ködnek nyoma sem volt.
A rossz kerék lekerült. Éppen elkezdték felszerelni az újat, mikor Glen hangja törte meg a csavarkulcs csettegését.

-Hé kollégák, valaki lépjen ide hozzám.
-Nem látod, hogy épp nem érünk rá a hülyeségeidre?  –  kérdezte és egyben jelentette ki Trevis.
-Ramon, ez most nem vicc…kérlek, hogy húzd ide a beled. – Fakadt ki Glen….

-Lányok…valaki nézze meg mi baja annak az udvari bolondnak – mondta kolléganőinek Trevis.
Ketrin, lépett oda, akinek amúgy sem volt szíve csücske Glen.

Már az új kerék is fent volt és csak a csavarokat kellett behajtani.
-Hé fiúk…ezt tényleg látnotok kell…. szólalt meg Ketrin….

Többen

Ramon felállt a keréktől és félve, lassan kis léptekkel Glenék fele indult….
-Mi az? Mi a baj? Kérdezte.
Glen felemelte jobb kezét és a távolba mutatott…Arra amerről épp eljöttek.
-Látod azt a nagy oszlopot az út mellett?  – Kérdezte remegő hangon Glen….
-Nem látok semmiféle nagy oszlopot.  – Nézett Glenre Ramon.
-Hát ezaz…..Az előbb még láttuk  –  Mondta kérdően és félelemmel teli hanggal Ketrin.

-A köd jön felénk és van egy olyan érzésem, nem lenne jó, ha itt érne minket.  – Mondta Glen lefagyva….
Ramon ekkor hirtelen a kerékhez futott és gyorsan sietve, már-már kapkodva próbálta megoldani a kerékcserét.
-Mi van? Mi történt? Normális vagy?  – Kérdezte Trevis…

-Csend legyen és segíts…. – Ordította le Ramon.
A pánik már mindenkin látszott… Emma valósággal kapkodta a levegőt és a nyakát simogatta..
Már ők is látták, hogy a tárgyak és az útszakasz egyre jobban tűnik el…

Az egész csapat a jobb első keréknél állt, ahol a munka folyt. Ekkor hirtelen egy eszeveszett nevetést hallottak…..Egymásra néztek hirtelen mintha mindenki a másiktól várta volna a választ. Még a munka is abbamaradt, hisz Ramonék is felnéztek. A nevetés a furgon hátuljából jött….

Mindannyian odafutottak, de a látványtól a rémületük csak fokozódott….
Ben, csak nézett előre és nevetett…Hirtelen fejét elfordítva a társaira nézett, akik kérdően és rémülten álltak a furgon mögött…A nevetés gyorsan befejeződött és Ben ugyan úgy nézett előre, mint előtte.
-Mi a franc van vele tesó? Kérdezte Trevis Ramontól……
-Gyorsan a kerékhez…mindenre találunk választ, csak húzzunk innen. – Adta az utasítást Ramon….
A csavarok recsegése és ropogása, na és persze a hirtelen levegőkapkodások hallatszottak, miket a csapattagok hallattak magukból.

A köd már szinte csak pár méterre volt tőlük. Ekkorra már furcsa zajok is hallatszódtak a köd irányából… Olyan volt, mintha sok ember sírása és sok ember nevetése keveredett volna.
-Kész… Kiáltott Ramon
-Mindenki, beszállás… Utasította a többieket.
A szerszámokat hirtelen eldobta és mindenki beugrott a furgonba.
Trevis ráindított. Trevis ráindított mégegyszer. „Turbó” megmakacsolta magát.
-Gyerünk, gyerüüüünnkkk….. Kiáltotta Trevis és közben bal kezével a kormányt csapkodta.
-Srácok…. – Mutatott ki Emma Trevis felőli oldalra.
-A köd, itt van mellettünk……mondta.
-Neeeeemm   –  Kiáltott fel Trevis.
Úgy néz ki, pont ez a kiáltás kellett, hogy „Turbó” levetkőzze gátlásait, ugyanis a sokadik ráindítás után beindult…
-Ez az kislány.—mondta Trevis….

-Ez meleg volt – Szólalt meg Ramon.
Sikerült! Már száguldottak is tovább. Az eddigi sebességet elfelejtve a sofőr rákapcsolt és már 90km/h-val száguldottak. Trevis-en látszott hogy remeg, de ura volt a járműnek. Tudták már csak pár méter és vége ennek a borzalomnak…..

vezetés
-Soha nem jövök ide vissza  – Jegyezte meg Emma halkan.
Senki nem reagált. Ramon a fejével biccentett, jelezte az egyetértést.

Kis idő múlva hatalmas fékcsikorgás. Mindenki, aki elöl utazott a szélvédőhöz került közel. Trevis pedig kifeszítette magát.
-Mi történt Trevis? Normális vagy?  – Kérdezte Ramon.
Emma száját eltátva nézett a sofőrre mégis miért csinálta hirtelen fékezést. A furgon hátuljából is jöttek a hangok…
-Mit csináltok? Őrültek – Kiáltott Glen.

-Ramon, nézz jobbra. – Mondta Trevis.
-Igen? Nem látok mást csak az öreg Godwin házát. – Felelt Ramon meglepődve.
-Így van….. Na és és hol lakik az öreg? – Folytatta a kérdést Trevis.
-Uram Isten…. Válaszolt Ramon.
-Mi az mi történik? Mit tudtok, amit én nem?  – Kérdezte Emma rémülten.

-Az öreg háza, már egy másik utca..— Mondta halkan Ramon lassan Emmára fordítva a fejét.
-És? (Emma)
-És eddig itt nem volt sötétség és lágy köd sem….. Szólt közbe Trevis.
Egyszerre, egységesen csak bámultak ki „Turbó” szélvédőjén. Szájuk tátva és szinte remegtek…. Trevis még mindig befeszített testel a volán mögött sapkáját a szemére húzta….Nem akarták és nem is tudták elhinni, mi is történik és mi is történt pontosan….

Csatlakozz a Paranormal Reality rajongói csoporthoz  —–>ITT<—–
(A megmagyarázhatatlan valóság című regény 8. része hamarosan…….)
(A megmagyarázhatatlan valóság című regény minden része a rejtely.com tulajdonát képezi. Ennek ellenére megosztása nem tiltott, a megfelelő forrás megjelölésével. Felhasználása saját célra tilos!)
A megmagyarázhatatlan valóság című regény, könyv formájában is megjelenik.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Bizonyított
Agent

Kilenc életből maradt nyolc: szellem kergette meg a macskát a pincében.

Ez a nő teljesen kiakadt, miután arra a következtetésre jutott, hogy sanszosan szellemjárta az otthona. Fotó: Kennedy News and Media/ Norhfoto Kathy Gallinger már a picéjébe se mer lemenni, amióta megnézte azt az éjszakai felvételt, ahol macskáját állítása szerint egy szellem kergette meg. A nő még 2018-ban költözött be a házba, de már korábban is

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent

Démonok börtöne

Szerte a világon megannyi lenyűgöző természeti képződmény található, melyeket élvezettel és érdeklődéssel vizsgálnak a kíváncsi geológusok. Az azonban egy egészen más, izgalmas feladatot jelent a számukra, ha egy olyannal találkoznak, amelyről még az sem egyértelmű, hogy voltaképpen mi lehet. A távoli Jemen sivatagjában, nem messze az ománi határtól van egy jó példa erre. Kietlen földje épp

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent

A valaha észlelt legnagyobb, 130 kilométer átmérőjű üstökös tart a Naprendszer belseje felé

A Hubble űrteleszkóppal végzett megfigyelések megerősítik, hogy a csillagászok által valaha észlelt legnagyobb, mintegy 130 kilométer átmérőjű üstökös közeledik a Naprendszer belseje felé – közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A január 8-án készült felvételek szerint a C/2014 UN271 jelű, de a felfedezői után Bernardinelli-Bernstein néven is ismert üstökös magja ötvenszer nagyobb, mint egy átlagos

Olvass Tovább »