Törpök, Manók valóban léteznek?

Szerkesztette:Agent H

A Törpök és aprónépek gyakori szereplői meséknek mondáknak, és minden nép kultúrájában feltűntek .Manapság több videó és fénykép is készült róluk, de ezek az apró “emberek” valóban léteznek? Ennek nyomainak nézünk ma utána.

A törpéket már Egyiptomban is ismerték, némely hieroglifa szerint egyes főurak sportot űztek az afrikai törpék vadászatából, akiket meglehetősen primitívnek ábrázoltak.

Az ókori római történetírók is megemlékeztek apró emberkékről. Szerintük a szabinok előtt törpék lakták Itália földjét, akik természetfeletti tulajdonságokkal rendelkeztek és akiknek templomot isszenteltek a Capitolium közelében.

Görög utazók szintén találkoztak felettébb kisméretű emberekkel Kis-Ázsiában. Szerintük nem rendelkeztek különösebb képességekkel, csak nagyon furcsa szokásokkal.

A legtöbb törpével azonban a germán, kelta és skandináv mitológiában találkozhatunk. Állítólag azért, mert az emberek elől menekülök aprónép, kénytelen volt a zord észak felé húzódni. ebből következőleg az itteni népek gyakrabban érintkeztek velük, így jobban meg tudták örökíteni a törpéket legendáikban.

A múlt század végén több száz apró kőeszközt találtak Angliában. A kovakőből pattintott tűk, kaparók és kések, mindössze egy-két centiméteresek voltak. Azóta a világ egyéb részeiről Egyiptomból, Indiából, Közép-Afrikából, Szicíliából, Franciaországból is érkeztek híradások hasonló leletekről.

A 16. században egy bizonyos Dean Monro atya a Hebridák szigetcsoport Törpék Kis Szigete néven ismert tagján végzett ásatásokat. Nem véletlenül nevezték Törpék Kis Szigetének, állítólag itt éltek a törpék és a temetőik is itt voltak.Monro atya valóban talált pici embercsontokat és koponyákat.

A 17. században két francia utazó a következőket jegyezte fel magyarországi látogatásáról:

“Selmecbányán, ötszáz ölnyi mélységben a föld alatt apró manókat láttunk. Három-négy öklömnyi, vén emberkék voltak ezek, teljesen bányászmódra öltözködve, kezükben lámpás és csákány. Aki nem szokta meg a bányák mélységeinek csodálatos tüneményeit, halálra rémült volna e kísérteties figurák láttán.”

1138-ban egy német kolostorban fogtak egy törpét. A krónika így emlékezik az esetre:

“Ez a törpe teljesen fekete volt és semmilyen nyelven nem beszélt. Végül elengedték, hogy lássák mit csinál. Visszatért a pincébe, ahol találták, felemelt egy követ, és bebújt egy olyan alagútba, ahová senkinek sem sikerült utána menni. Az alagutat kereszttel zárták le, és az ügy ennyiben maradt.”

A szerencsésebb európaiak ma is találkozhatnak törpékkel. Vannak olyan ír utazási irodák, amelyek úgy hirdetik magukat, hogy a turista biztosan fog törpét látni, ha ide meg ide megy…

Az egyik leghíresebb eset Skócia északi partján az Orkney-szigeteken történt, még a II. világháború idején. W.B.Thorner egy viharos éjjelen az egyik szigeten táncoló törpék csoportját pillantotta meg. A törpék nem vették észre, és Thorner nem is zavarta meg őket tudván, a törpék nagyon nem díjazzák, ha meglesik őket. Később Thorner elmondta a látottakat és le is rajzolta, de mindennek ellenére kevesen adtak hitelt a szavainak.

Senki nem cáfolhatja meg azonban azoknak az ausztriai alagutaknak a mesterséges vájatait, amelyeket ott erdstallnak neveznek. Ezek a pici alagutak nagyon szűkek, felnőtt ember csak négykézláb fér bele, ha belefér egyáltalán. Ráadásul már találtak bennük nagyon pici szerszámokat, melyeknek korát 10-15 ezer évesnek becsülik. (Térkép a felfedezett járatokhoz)

A törpéket nemcsak Európában és Afrikában ismerik, hanem az Amerikai kontinensen is megjelennek az indiánok történetei között. 1932-ben az egyik Wyoming-i barlangban pár aranyásó egy törpe mumifikálódott holttestére bukkant. Az emberke 35 centiméter magas lehetett, törökülésben ült, kezei az ölében. Orra lapos volt, homloka alacsony, szája széles, ajka keskeny.

(Pedro, a múmia

1932-ben a wyomingi Pedro Mountains egyik barlangjában néhány arrafelé dolgozó arany¬ásó egy törpe mumifikálódott holttestére buk¬kant. A mindössze 35 cm magas emberke törökülésben ült, karjait az ölében nyugtatta, ha¬sonlóan Buddha legismertebb ábrázolásaihoz. Bőre barna volt és ráncos, orra lapos, homloka alacsony, szája pedig széles és keskeny ajkú.
Akkoriban néhány tudós, aki hallott az esetről, azon a véleményen volt, hogy a lelet egy újvilági pigmeus rituálisan mumifikált holtteste, és előkerülése igazolja azokat az indián legendákat, melyek Amerika törpe ős-lakóiról szólnak. A múmia – amit a bányászok hamarosan eladtak – hosszú éveken keresztül egy vásári mutatványos fő attrakciója volt, míg végül egy Ivan T. Goodman nevű üzletember jó pénzért megvásárolta és New Yorkba vitette. Itt az American Museum of Natural History egyik tudósa, dr. Harry Shapiro megröntgenezte, és valódinak találta. A Harvard Egyetem antropo¬lógusai szintén megvizsgálták, és ők is kizárták annak a lehetőségét, hogy a múmia csu¬pán ügyes hamisítvány lenne. Több szakértő, egybehangzóan az első véleményekkel, azt nyilatkozta, hogy a lelet – ami a vizsgálatok szerint egy kb. 65 éves korában elhunyt ős-amerikai pigmeus múmiája – alátámasztani látszik a wyomingi soson és varjú indiánok legendáit, melyek mindössze néhányszor tíz centiméter magas ősi népről szólnak.


Goodman 1950-ben bekövetkezett halála után Pedro, a múmia egy bizonyos Leonard Wadlerhöz került, Wadler halála után azonban nyomtalanul eltűnt. Szerencsére a róla készült fényképek és röntgenfelvételek még ma is meg vannak. Ezek alapján jutott 1979-ben
George Gill , a Wyomingi Egyetem antropológusa arra a kissé kiábrándító (bár nem perdöntő) megállapításra, hogy az apró múmia valójában egy anencephaliás csecsemő (vagy embrió) holtteste, melynek mumifikálódása valószínűleg a száraz klíma miatt következett be. Ám akármilyen valószínű is ez a magyarázat, sokan még ma is ragaszkodnak az eredeti feltételezéshez, miszerint Pedro egy törpe népcsoport képviselője volt, amit mindaddig nem lehet egyértelműen kizárni, míg a múmia valahonnan újból elő nem kerül.)

(REJTÉLY-MISZTIKA, Noiportal)

Néhány évvel ezelőtt két amerikai hegymászónak nyoma veszett. Néhány hónappal korábban a két férfi azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy legutóbbi kirándulásuk alkalmával picibarlangjáratokat találtak, és bennük apró szerszámokat. Nem voltak hajlandóak elárulni a lelőhely pontos helyét, hanem szándékukban állt ismét felkeresni azt. Ezt meg is tették, de többé nem látta őket senki. Vannak, akik azt állítják, a két férfi igazából titokzatosságának áldozata lett, mert balesetet szenvedtek, de miután nem mondták el senkinek merre mennek, segítséget sem kaphattak. Vannak, akik állítják, hogy a törpék ősiátka érte el őket, amikor féltett kincseiket megtalálták.


(Apropo,Network)

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Bizonyított
Agent H

Kilenc életből maradt nyolc: szellem kergette meg a macskát a pincében.

Ez a nő teljesen kiakadt, miután arra a következtetésre jutott, hogy sanszosan szellemjárta az otthona. Fotó: Kennedy News and Media/ Norhfoto Kathy Gallinger már a picéjébe se mer lemenni, amióta megnézte azt az éjszakai felvételt, ahol macskáját állítása szerint egy szellem kergette meg. A nő még 2018-ban költözött be a házba, de már korábban is

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent H

Démonok börtöne

Szerte a világon megannyi lenyűgöző természeti képződmény található, melyeket élvezettel és érdeklődéssel vizsgálnak a kíváncsi geológusok. Az azonban egy egészen más, izgalmas feladatot jelent a számukra, ha egy olyannal találkoznak, amelyről még az sem egyértelmű, hogy voltaképpen mi lehet. A távoli Jemen sivatagjában, nem messze az ománi határtól van egy jó példa erre. Kietlen földje épp

Olvass Tovább »
Bizonyított
Agent H

A valaha észlelt legnagyobb, 130 kilométer átmérőjű üstökös tart a Naprendszer belseje felé

A Hubble űrteleszkóppal végzett megfigyelések megerősítik, hogy a csillagászok által valaha észlelt legnagyobb, mintegy 130 kilométer átmérőjű üstökös közeledik a Naprendszer belseje felé – közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. A január 8-án készült felvételek szerint a C/2014 UN271 jelű, de a felfedezői után Bernardinelli-Bernstein néven is ismert üstökös magja ötvenszer nagyobb, mint egy átlagos

Olvass Tovább »